Kedden, augusztus 27-én elindultunk Kárpátaljára és ugyan a határon sokat kellett várnunk, a honismereti vezetőnkkel való találkozás után Beregszászon tettünk egy gyalogos városnézést. Ezután elmentünk a szálláshelyünkre a már ismert Fazekas Panzióba, Mezőgecsére, ahol finom vacsorával vártak minket a házigazdáink.
Második alkalommal voltunk a tanári testülettel Kárpátaljára, hogy pénzbeli és ruhanemű/cipőadományt valamint magyar nyelvű tankönyveket és szépirodalmi könyveket vigyünk magunkkal. A magyar iskola igazgatója és a gyerekek nagyon örültek mindennek és hálásan fogadták az ajándékokat.
Másnap Ungvárra utaztunk, ahol busszal, majd gyalogosan is megismerkedtünk a város nevezetességeivel majd kaptunk egy kis szabadidőt is. Délután először egy gyönyörű, festett fakazettás mennyezetű templomot tekintettünk meg, felmásztunk Kankó várromjához majd tovább utaztunk Benére, ahol a Varga pincészetben egy borkóstolón vettünk részt és közben a Hangraforgó együttes által előadott műsorban kárpátaljai szerzők megzenésített verseit hallgattuk és bizony sokszor könnybe lábadt a szemünk, ahogyan a haza- és anyanyelv szeretetéről tanúbizonyságot tettek a gyerekek és vezetőjük.
A harmadik napon Munkács várával kezdtünk, ahol megismerkedtünk a Zrínyi és a Rákóczi család történetével, majd megnéztük a Feszty-körpanoráma kilátót , Beregszentmiklóson a Rákóczi-várkastélyt és Szolyván a „Málenkij robot” áldozatainak emlékparkjánál koszorúztunk. Ezután még elmentünk a Vereckei-hágóhoz és a honismereti vezetőnk versmondása után itt is elhelyeztük emlékezésünk koszorúját és elutaztunk második szálláshelyünkre, Zúgóra.
A negyedik napon reggeli után először Kárpátalja legszebb vízeséséhez, a Sipoti-vízeséshez kirándultunk majd egy nagyon érdekes, magyar emlékekkel is bíró ruszin skanzenbe látogattunk Alsókalocsára, ezután egy hangulatos kocsmában megebédeltünk. Délután az egyik legfestőibb természeti látnivalóhoz, a Szinevéri-tóhoz kirándultunk és végül egy medverezervátumban csodálhattuk meg közelről kb. 20-25 medvét.
Fáradtan, de emlékekkel telve jöttünk haza, és nagyon szeretnénk idővel a diákjainknak is megmutatni ezt a vidéket.